Megállítható-e a kiégés?
Amikor két gyerek mellől hirtelen visszakerültem a multis munkakultúrába, saját magamon is megtapasztaltam, hogy a régi hozzáállásom, működésem már nem elég ahhoz, hogy a belső nyugalmamat megőrizzem. El kezdtem kutatni, hogy mi segíthet abban, hogy a felém megállíthatatlanul robogó kiégést elkerülhessem.
A szupervízióban megtaláltam erre a választ. A kiégés ugyanis elkerülhető, ha időben el kezdünk hangsúlyt fektetni arra, hogy reflektáljunk a körülöttünk zajló eseményekre. A megállás és elgondolkodás ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy egy adott helyzetet el kezdjünk más szemmel is megérteni és meglátni. A szupervízió pedig kifejezetten ebben segít.
Az egyik legfontosabb szívügyemmé vált coachként és szupervizorként hogy az embereknek ebben segítsek.
A következő blogbejegyzésekben a kiégéssel kapcsolatban szeretnék megosztani néhány gondolatot.
A kiégés folyamata
A hétköznapi nyelvhasználatban gyakran összekeveredik az emberekben a kiégés és a fáradtság, vagy motivációvesztés szavak használata. Ezek között valóban lehet összefüggés, de az, hogy „nincs kedvem dolgozni”, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy ki is égtem.
A kiégés annyiban más, mint puszta motivációvesztés, hogy ebben az esetben egy olyan tartós érzelmi, mentális és fizikai kimerültségre kell gondolnunk, amelyet az emberek a szokásos módon már nem tudnak megszüntetni. Ennek a negatív hatásai pedig az élet minden területére kihathatnak, az ember testi, lelki állapotára és szociális kapcsolataira is. Gyakran hosszú időn át, lassan, fokozatosan alakul ki, a kezdeti fázisban az érintett számára akár észrevétlenül. A hangsúly tehát a tartósságon van, vagyis a kiégés folyamata akkor indulhat el egy ember életében, amikor tartós teher, stressz és kimerültség állapotába kerül, és sokáig megmarad ez alatt a nyomás alatt.
A kiégés első szakasza - túlpörgés
A kiégést tehát úgy érdemes elképzelni, mint egy többlépcsős folyamatot, amelyben az egyes fázisok gyakran átcsúszhatnak egymásba, vagy akár ki is maradhatnak. A fázisokat én alapvetően három csoportba osztanám. Az első szakaszt a fokozott aktivitás jellemzi. Ez az az állapot, amikor az ember maximálisan meg akar felelni az élet minden területén és ezért fokozott erőfeszítéseket is tesz, a személyes igényeit viszont emiatt elhanyagolja vagy akár el is fojtja. Önmaga kárára próbál a mások vagy a saját maga által támasztott elvárásoknak megfelelni. A túlpörgés, vagy az, amikor a munkahelyi feladatok mindennel szemben elsőbbséget képviselnek, már jelezhetik ezt a kezdeti szakaszt. Ha valaki azt tapasztalja, hogy már a szabadidejében sem tud leereszteni, hanem ilyenkor is csak feladatokban gondolkodik, folyamatosan feszült és ingerlékeny, akkor könnyen lehet, hogy már belekerült ebbe a spirálba. Érdemes ilyenkor a környezetünk figyelmeztetéseire is odafigyelni, mert gyakran hamarabb észreveszik ezeket a jeleket, mint mi. A kezdeti szakaszt fáradtság, kimerültség, kedvetlenség, érzelmi labilitás és fokozódó pszichoszomatikus tünetek is jelezhetik.
Ha valaki észleli magán a túlpörgést, akkor a legfontosabb, hogy törekedni kell arra, hogy az illető megálljon, és el kezdje tudatosan keresni azokat a lehetőségeket, amelyekben a belső erőforrásait meg tudja erősíteni és le tud lassulni, mind fizikailag, mind mentálisan. Lehet, hogy valaki egy jó könyv olvasása közben, más pedig természetjárás közben, vagy éppen intenzív sportolás alatt, vagy a barátai társaságában tud a legjobban kikapcsolódni. A fontos az, hogy mi magunk találjuk meg azt, ami a számunkra a legjobb lehet.
Ezentúl pedig a szemléletmódunkon is érdemes változtatni, hiszen mindig lesznek olyan feladatok, amelyeket nem tudunk befejezni. Az önismeret elengedhetetlen ahhoz, hogy fel tudjuk ismerni és el tudjuk fogadni a saját korlátainkat is. Elegek vagyunk, úgy, ahogy vagyunk és nem biztos, hogy „superman” „superwoman show-t” kell az életünkből csinálni. A perfekcionizmus éppen ezért nagy csapda lehet sokak számára, és általában hajlamosabbak is a kiégésre azok az emberek, akikre ez jobban jellemző. Ők ugyanis könnyebben belehajszolhatják önmagukat ebbe a helyzetbe.
Az első szakaszban tehát a legfontosabb üzenet a megállás, lenyugvás és kikapcsolódás. Ezt az időt pedig érdemes arra használni, hogy rendezzük a gondolatainkat, elgondolkodjunk a céljainkról, motivációnkról, hogy a megállás után változtatni is tudjunk az addigi gyakorlatunkon.
Folytatás a következő blogbejegyzésben, itt.
(A Hetek c. hetilapban megjelent interjúm nyomán)
