Felvesszük a kesztyűt, de nem így. Konfrontálunk és nem hallgatunk. Visszajelzést adunk arról, hogy hol vannak a határaink. Képviseljük az érdekeinket, de ugyanakkor nem üldözőként lépünk fel, hanem igyekszünk helyreállítani a partneri viszonyt.

Hogyan is tehetjük ezt jól?
Ehhez legelőször saját magunkkal kell tisztában lennünk, azzal, hogy mik a mi gyenge pontjaink. Lehet, hogy hajlamosak vagyunk arra, hogy mindig újabb és újabb esélyt adjunk, vagy jellemző, hogy megsajnáljuk a támadó félt. Az is lehet, hogy annyira ki vagyunk éhezve a dicséretre, hogy igazából jól is esik a másik hízelkedése, nem vesszük észre, hogy itt igazából másról van szó. Ha ismerjük a gyenge pontjainkat, akkor egy ilyen helyzetben tudatosan figyelni tudunk ezekre és felkészülten tudunk reagálni. Ezenkívül jó azzal is tisztában lenni, hogy mi az amire adott esetben túlérzékenyen reagálunk, mi az a „nyomógomb”, amit, ha a másik fél eltalál, akkor garantáltan bevon minket a játszmájába. Például, ha megkérdőjelezik a szakmaiságunkat, vagy a tisztességünket, vagy gyengének, gyávának tűnünk mások előtt. Sok bajt elkerülhetünk azzal, ha tisztában vagyunk előbb önmagunkkal, és megtanuljuk késleltetni a szokásos reakcióinkat egy ilyen szituációban. A manipulátorok ugyanis előszeretettel tapintanak rá az érzékeny pontjainkra.

Ezentúl érdemes azt is megvizsgálni, hogy mi tart minket vissza attól, hogy szembenézzünk az üldözőinkkel. Félelem vagy valamilyen berögzött gondolkodásmód? Például a szégyentől való félelem nagyon erős visszatartó erő tud lenni ilyenkor. Az ehhez kapcsolódó negatív spirálból pedig elsősorban szemléletváltással lehet kikerülni, amiről egy előző cikkemben itt már írtam.

A manipulátorok esetében az a kérdés is felmerül, hogy vajon jól érzékeljük e a dolgokat. A helyzet az, hogy igaz a mondás, hogyha valami kicsi, sárga és hápog, vagyis kacsának látszik, akkor az bizony kacsa. Ha tehát látjuk és érzékeljük az előző cikkemben felsorolt jeleit a manipulációnak, ne győzzük meg magunkat újra és újra, hogy rosszul látunk és minden rendben.

Mégis akkor mit tegyünk pontosan, hogyan nézzünk szembe a báránybőrbe bújt farkasokkal?

Szólj, vagyis tedd egyértelművé, hogy Veled ezt nem lehet megtenni, ezt a határt nem lépheti át az illető. Fogalmazz ilyenkor teljesen nyíltan, nem kell körülírni, vagy árnyalni a mondandódat. Jelezd, hogy baj van, ez a helyzet számodra nem elfogadható. Fogalmazz ilyenkor egyértelműen, ne általánosíts, hanem a saját magad nevében beszélj! Ha nyilvánvalóan kifogásolható egy viselkedés, pld. gúnyolódás, rágalmazás történik, akkor teljesen világosan ki lehet ezt mondani, le lehet leplezni, nevén lehet nevezni a dolgokat. Ha ennél árnyaltabb a helyzet és nehezen megfogható, hogy mi történt, nyugodtan beszélhetsz arról, hogy úgy érzed, hogy a kollégád nem úgy bánik veled mint a többiekkel, nem tisztel annyira, nem kezel partnerként. Érdemes felkészülni alaposan, mindazokkal a példákkal, amik alátámasztják a mondandódat. Mindig érdemes arra törekedni, hogy egyértelműen nevesítsd azt a technikát, amit az illető alkalmaz. Ilyenkor egyébként sokszor meg is lepődnek, zavarba jönnek a manipulátorok. Mivel ezeknek az embereknek más a gondolkodásmódjuk, az asszertív kommunikációval nem biztos hogy minden esetben célba érsz. Ezért ezt is érdemes mérlegelni a közlésnél és akár még nyíltabban fogalmazni.

Sokan azért félnek visszajelzést adni, mert félnek a másik reakciójától, attól, hogy nem fognak tudni jól reagálni arra, amit mond. Nézzük most meg, hogy milyen reakciók fordulhatnak elő és mit tehetsz ilyenkor:

– Ha az illető terelni kezd, akkor nyugodtan kapcsolj „papagáj” üzemmódra, vagyis térj vissza újra és újra az eredeti mondandódhoz, ne menj bele felesleges vitatkozásba vagy más téma megtárgyalásába, „Most nem erről van szó, hanem…”

– Ha visszafelé sül el, amit mondtál és támadás ér, tedd egyértelművé, hogy semmi olyan nem történt, mint amire a másik utal. Ne hagyd ezt lezáratlanul, hangsúlyozottan cáfold meg, amit a másik állít, de nagyon figyelj, hogy ne menj bele magyarázkodásba. Ne engedd meg azt, hogy elbizonytalanítsanak, hiszen nem Te viselkedtél elfogadhatatlanul, hanem ő.

– Tagadás – ha az illető egyértelműen tagadja azt, amivel szembesítetted akkor ezt fogadd el, de jelezd neki, hogy Neked ez fontos és nem szeretnéd, hogy ez legközelebb újra előforduljon. Ha pedig újra megtörténik, ne hezitálj, hanem bátran jelezd, hogy újra problémád van a viselkedésével.

Visszakérdezés – Sokat segíthet, ha nem egyértelműen azonosítható támadás ér minket, ha rákérdezünk az elhangzottakra vagy történtekre. Pld. „ezt, hogy értetted, mit akartál ezzel mondani, mire gondoltál amikor azt mondtad, stb.?” Ezzel meg tudjuk állítani a folyamatot és jelzést is adunk arra vonatkozóan, hogy pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy mi zajlik.

Fontos, hogy ne várjunk a visszajelzéssel, hanem rögtön jelezzük, ha problémát észlelünk, például, „megint nem informáltál, pedig megegyeztünk, hogy szólsz nekem is”, vagy „nyomatékosan kértem, hogy ne menj el ma hamarabb, Te mégis elmentél, stb.”

Ha jelezted a másik félnek a problémádat, akkor ne feledkezz el a kéréseidet is egyértelműen megfogalmazni. Ugyanis nem elég ilyenkor csak azt jelezni, hogy a másik átlépte a határt, hanem azt is el kell mondani, hogy hol van pontosan ez a határ. Ilyenkor ugyanis abban az esetben, ha újabb határátlépés történik, erre mindig hivatkozhatsz. Bizonyos esetekben következményeket is kilátásba helyezhetsz, pld. „ha ez még egyszer előfordul a humánerőforrás osztályon fordulok stb.”

Help – Ne félj segítséget kérni, sőt tedd ezzel is nyílttá a konfliktust. Kérj tanácsot, keress szövetségeseket. A nyilvánosság ugyanis védelmet fog jelenteni a számodra. Nem tanácsos tehetetlenül nézni, ha lejáratnak bennünket. A szövetségeseink nagyon jó szolgálatot tehetnek nekünk ilyenkor, mert ők azok akik kiállhatnak mellettünk és támogathatnak minket a nehéz helyzetben. Ha a kollégáink többsége tisztában van a konfliktus lényegével, akkor a manipulátor vagy elnyomó tevékenységét is másképp fogják szemlélni, ezzel pedig erejét veszítheti az addig megszokott módszer.

Win-win helyzet – A domináns típusú kollégáknál tisztában kell lennünk azzal, hogy nagyon fontos számukra az, hogy győztesként kerüljenek ki minden helyzetből, ők azok, akik egyszerűen képtelenek veszíteni. Ilyenkor egy win-win helyzetre való törekvés, egy egészséges kompromisszum, amiben ők is nyertesnek érezhetik magukat, pozitív hatással lehet a helyzetre.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a nem konfrontálásnál, még a félig sikerült is jobb! Lehet, hogy azoknak, akik ehhez nem szoktak hozzá, ez nem megy rögtön, mégis bátran lépj ki ilyenkor. A hallgatás ugyanis konzerválja a status quo-t és az önértékelésedre is negatívan hat. Nem könnyű változtatni az addig megszokott viselkedésünkön, mégis kezdd el ezt valamilyen formában. A kezdeti kisebb sikerek pedig segíteni fognak abban, hogy bátrabb legyél majd a jövőben.

Fontosnak tartom a cikk végén megemlíteni azt is, hogy van olyan helyzet amiből egészen egyszerűen ki kell lépni. Ha ismerjük önmagunkat, akkor pontosan tudjuk, hogy mik azok az értékek amik számunkra fontosak és hol van az a határ ami még számunkra elfogadható. Ha a családunk, egészségünk komoly károkat szenved egy ilyen helyzetben és nem várható reális módon más megoldás akkor van olyan helyzet, amikor meg kell fontolni a kilépés lehetőségét is. Sőt van olyan szélsőséges eset is, amikor a jogi lépéseket is végig kell gondolni. Ne féljünk ilyenkor szólni a megfelelő személyeknek, a humán erőforrás osztálynak, vezetőnknek, vagy valamilyen érdek-képviseleti szervnek.

Nyilvánvalóan egy ilyen rövid cikk nem ad lehetőséget ennek a témának a teljes körű tárgyalására, és nem is ez volt a célom vele. Ha valakit még bővebben érdekel ez a téma, annak jó szívvel ajánlom a következő két könyvet: Robert D. Hare – Paul Babiak: Kígyók öltönyben, George Simon: Báránybőrben.

Ha nagyon megterhel egy ilyen helyzet és tartóssá válik a stressz az életedben, ne engedd ezt meg. Ha kell, fordulj bátran segítő szakemberhez, például szupervizorhoz. Egy szupervíziós folyamat során meg tudod erősíteni azokat a képességeidet, amik segítségével nagyobb önbizalommal és bátrabban nézhetsz szembe egy ilyen szituációval. Jobban megértheted azt is, hogy pontosan milyen tényezők játszottak szerepet ennek a helyzetnek a kialakulásában és megtanulhatod, hogy hogyan reagálhatsz tudatosabban egy ilyen szituációban. Ezentúl mások példája inspiratív is lesz a számodra, ami segíthet abban, hogy más stratégiával és szemlélettel közelebb kerülj a megoldáshoz is.