manipuláció Archives - Pozsgai Anita

Az élet nagy kaméleonjai – pszichopaták közöttünk – Hogyan bánjunk a manipulátorokkal…3.rész

anpozsgai — Wed, 11 Apr 2018 17:35:10 +0000

Lauren Weisberger Az Ördög Pradát visel c. regényében a főhős élete nagy lehetőségeként éli meg, hogy egy világhírű divatmagazin vezetőjének dolgozhat. Mindaddig próbál megfelelni főnöke teljesen irreális elvárásainak amíg szinte teljesen kiég és meghasonul önmagával. Ekkor még van ereje arra, hogy otthagyja a céget. A történetben a divatmagazin vezetője gyakorlatilag az összes kollégája életét pokollá teszi. A kívülállók számára ugyanakkor teljesen érthetetlen, hogy hogyan képes erre, miért engedelmeskednek neki az emberek feltétel nélkül, amikor a legkisebb tiszteletet sem adja meg nekik.

Paul Babiak és Robert D. Hare, Kígyók öltönyben c. könyvükben rámutatnak arra, hogy létezik egy olyan embercsoport, akiknél a hazudozás, manipuláció, csalás, egocentrizmus, érzéketlenség és egyéb destruktív vonások ennél mélyebb szinten vannak jelen. Ők a pszichopaták. A pszichopátiát a szakirodalom személyiségzavarként definiálja, amit meghatározott személyiségjegyek és magatartásformák jellemeznek. A pszichopaták lelkiismeretlenek, képtelenek az együttérzésre, bűntudatra, lojalitásra, saját magukon kívül bárki más iránt. Nem ismerik a félelmet, nagyzolók, sekélyes érzelmeket mutatnak. Megdöbbentő, de ezekkel az emberekkel sokszor egészen hétköznapi körülmények között is találkozhatunk, a munkahelyünkön, vagy bárhol máshol. Azt gondolhatnánk, hogy destruktivitásuk miatt könnyen fel lehet őket ismerni, de sajnos ez nem így van. Ennek oka elsősorban az, hogy a pszichopátiára jellemző személyiségjegyek egy része akár vonzónak is tűnhet. A pszichopaták általában rendkívül megnyerő modorúak, sőt kifejezetten bájosak tudnak lenni, könnyedén lehengerlik a környezetüket és sokszor olyan karizmatikus tulajdonságokkal rendelkeznek, amivel képesek még a legóvatosabb embert is becsapni. A valóságban azonban mindez csak egy álarc, ami mögött igazi természetük teljesen más. A valóságban ők azok, akik folyamatosan megkeserítik a párjuk, barátaik, családtagjaik életét, mert nagyzolásuk, egoizmusuk és érzéketlenségük folyamatosan konfliktusokat generál. Sokan tudtukon kívül pszichopatával házasodnak össze, majd aztán a hazugságok, zsarnokságok, fájdalom csapdájában élik le az egész életüket. Belőlük nem lesz melegszívű szülő, családtag, vagy megbízható barát.

Mégis hogyan ismerhetjük fel őket, mik lehetnek azok az intő jelek, amikre figyelnünk kell?

A pszichopaták a manipuláció és taktikázás nagymesterei. Ezek a taktikák náluk a személyiségből fakadnak, tehát nem tudatos, inkább automatikus lépésről van szó részükről. Kaméleon természetük segítségével képesek mindenki felé azt az arcot mutatni, amit a másik éppen látni akar. Mégis a személyiségüket és működésüket körülvevő ellentmondások, ha valaki igazán alaposan megfigyeli őket, felismerhetőek. Barátságos stílusukat bármikor tartózkodó, hűvös, sőt ellenséges hangnemre tudják váltani. Sokszor irigység jellemzi őket, mások pozíciója, hatalma, pénze ellenállhatatlanul vonzza őket és nem ritka, hogy manipulációjuk célja végül pontosan ezeknek a megszerzése. Képtelenek az igazmondásra, ráadásul úgy tudnak hazudni, hogy a hallgatóságban egy cseppnyi kétely sem merül fel. Sokszor arrogánsak, nagyképűek. Képtelenek a felelősségvállalásra, szinte soha nem vállalják a felelősséget a tetteikért, még akkor sem, hogyha egyértelműen hibásak. Ilyenkor jellemzően rögtön elkezdnek másokat hibáztatni. Sokszor nem kiszámítható a viselkedésük, ügyesen megőrzik a nyugalmukat, ha olyan személyek figyelik őket, akik számukra fontosak. Amint viszont kikerülnek ezeknek a személyeknek a látóteréből, akkor egy teljesen más arcukat mutatják meg és gyakran megsértik a társas érintkezés normáit. Agresszívek, kötözködőek, jellemző rájuk a szekálás, agresszió, kényszerítés és megfélemlítés. Konfrontáció esetén pedig általában ki tudják magukat beszélni bármilyen nehéz helyzetből.

Miért tudnak ennyire eredményesek lenni?

Kiválóan fel tudják mérni azt, hogy az másik személy mennyire hasznos a számukra és azt is tudják, hogy mivel tudnak rá a legjobban hatni. Szeretnek játszani az emberekkel, nagyon fontos számukra a másik potenciális hasznosságának, a pénz és hatalom szempontjából való felmérése. Mivel könnyen be tudják azonosítani a másik erősségeit és gyengeségeit, gondosan megszerkesztett üzeneteikkel hatékonyan tudják manipulálni a kiválasztott célpontjaikat. Maximálisan kihasználják a másik érzelmi gyengeségeit, ezért sokszor magányos, érzelmi támogatást, társat igénylő, naiv, megbántott vagy elnyomás alatt lévő emberek az áldozataik. Nagyon sok pszichopata parazita módon mások nagylelkűségét, naivitását és bizalmát használja ki céljai eléréséhez. Mellettük úgy érezhetjük magunkat, hogy végre találkoztunk valakivel, aki odafigyel ránk, értékeli teljesítményünket és különlegességünket. Úgy tűnhet, mintha ők lennének a tökéletes barát, szerető, vagy partner, üzenetük felénk, hogy „én hasonló vagyok hozzád, én megértelek”.

Ha egyszerre több embert próbálnak manipulálni, például egy nagyobb szervezetnél, akkor fennáll a veszélye annak, hogy valaki előbb-utóbb gyanakodni fog. Ugyanakkor a bonyolult és átláthatatlan hatalmi struktúrával rendelkező szervezetek kedveznek is annak, hogy ne lehessen őket leleplezni, illetve cselekedeteiknek ne legyen komoly következménye. Ügyesen semlegesítik azok próbálkozásait, akik tisztában vannak azzal, hogy kik ők a valóságban, mert könnyen integrálják a szervezet kultúráját és kiválóan kihasználják mind az informális, mind a formális hatalommal rendelkező személyeket a szervezeten belül. Áldozataik szinte soha nem ismerik fel, hogy manipulálják őket, sőt mikor végül lelepleződik a pszichopata és cserbenhagyja őket, sokszor előfordul, hogy még akkor sem hiszik el, hogy becsapták őket.

Mit tegyünk, ha felismerjük, hogy pszichopatával van dolgunk? Főnökünk, beosztottunk, kollégánk, ismerősünk nem az, akinek látszik?

Ha hatékonyan szembe akarunk szállni velük – ezeknél is igaz -, hogy először önmagunkkal kell tisztában lennünk, meg kell értenünk, hogy nekünk mik a gyenge pontjaink, mik azok a húrok amelyeken a pszichopata könnyedén játszik. Kerüljük el a konfliktust és azt, hogy játszmába keveredjünk velük. Tartsunk föl mi is stabil kapcsolatokat a szervezetben, mindig legyenek olyan személyek, akik mellettünk állnak ilyen helyzetben. Kérjünk segítséget, például jelezzük problémánkat a humánerőforrás osztály felé vagy más fórumokon. Mindazonáltal vigyázzunk arra, hogy jelzésünk ne panaszkodásnak tűnjön, hanem pozitív hangvételű legyen. Gyűjtsük össze, írjuk le a tényeket, mert a tényekkel való szembesítéssel hatékonyan elháríthatjuk a pszichopaták ferdítéseit. A nyilvánosság is védelmet jelenthet számunkra, ugyanis a pszichopaták kaméleon arca ilyenkor könnyebben lelepleződhet. Ebben az esetben kénytelenek a hazugság és képmutatás pókhálóját annyira szövevényessé szőni, hogy nagyobb az esélye annak, hogy előbb-utóbb elbuknak. Nem veszélytelen viszont velük szembeszállni, könnyen kikerülhetünk vesztesként is egy ilyen szituációból. Gondosan fel kell tehát mérnünk azt, hogy milyen arzenállal rendelkezünk, ha szembe akarunk szállni velük és az is előfordulhat, hogy jobban tesszük, ha munkahelyet váltunk vagy kilépünk az adott élethelyzetből.

The post Az élet nagy kaméleonjai – pszichopaták közöttünk – Hogyan bánjunk a manipulátorokkal…3.rész appeared first on Pozsgai Anita.

Báránybőrbe bújt farkasok – avagy mit tegyünk a manipulátorokkal és domináns kollégákkal a munkahelyünkön? – 2.rész

anpozsgai — Sun, 12 Nov 2017 22:53:34 +0000

Előző cikkemben arról írtam, hogy milyen technikákat alkalmazhatnak a manipulátorok a munkahelyen és hogyan lehet felismerni azt, ha manipuláció áldozatai vagyunk. A mostani cikkben azzal szeretnék foglalkozni, hogy milyen eszközeink vannak a manipulációval szemben és hogyan lehet hatékonyan kezelni ezeket a helyzeteket.

Nemrég megkérdeztem a kisfiamat arról, hogy hogyan kezeli azt, amikor valaki gúnyolódik vele az iskolában. Azt mondta, hogy ilyenkor mindig visszakérdez, „tessék, nem hallom?” és ezt ismételgeti újra és újra, kifejezve ezzel azt, hogy nem érdekli az, amit mond a másik. A kislányom 6 éves, most kezdte az iskolát. Az iskolakezdés előtt megkérdeztem tőle, hogy mi az amitől a legjobban tart. Azt mondta, hogy leginkább attól fél, hogy gúnyolni fogják a háta mögött és nem fogja tudni, hogy mit tegyen ilyenkor. Valószínűleg mindannyian átéltünk már hasonló helyzeteket és könnyen lehet, hogy nem mindig tudtunk jól kikerülni ezekből a helyzetekből, mert nem volt jó példa előttünk és nem tanultuk meg, hogy hogyan lehet ezeket a szituációkat jól kezelni. Az is könnyen előfordulhatott, hogyha meg is próbáltuk kezelni ezeket a helyzeteket, hamar felhagytunk a próbálkozással, mert úgy éreztük, hogy nem sikerült jól kikerülnünk a konfliktusból.

Mielőtt bemutatnám azt, hogy milyen technikák lehetnek hatékonyak a manipulátorokkal szemben, érdemes áttekinteni, hogy mik azok a leggyakoribb módszerek, amit az emberek ilyenkor alkalmaznak és vajon mennyire célravezetőek ezek.

Hallgatás – „Mert az igazság mindig diadalmaskodik és előbb utóbb visszakapja majd az illető az élettől ugyanezt.” Lehet, hogy emellett még arra is számítunk, hogy egyszer úgyis vége lesz a zaklatásnak, a másik fel be fogja látja, hogy nem jó az, amit tesz és változtat a viselkedésén. Sajnos rossz hírem van, ez a módszer garantáltan nem fog működni. Sokkal valószínűbb, hogy egyre inkább elburjánzik az, ami körülöttünk zajlik és egyre nehezebb lesz vele megbirkózni. Sőt, a végén akár még valami olyan dolgot is elveszíthetünk ami egyébként fontos volt a számunkra, pld. a munkánkat, jó hírünket stb. Sajnos, arra számítani, hogy az illető megváltozik, többnyire illúzió. Általában annyira hozzászoktak már ezek az emberek ehhez az érvényesülési technikához, hogy valamilyen nagyon sokkoló dolognak kell ahhoz történnie, hogy megváltozzanak.

Ha harc, hát legyen harc – „Na nem, ezt nem lehet megcsinálni velem, én majd megmutatom! Ha Te így, hát én is!” – Ha a tranzakció analízis fogalmait használom, akkor az áldozatból ebben az esetben mi válunk üldözővé. Ezt többféleképpen is megtehetjük, mi is lejáratjuk a másikat, vagy erőből, tekintélyből reagálunk a megnyilvánulásaira stb. Az eszközeink nem fognak nagyban különbözni attól, amit már megtapasztaltunk a manipulátortól vagy agresszortól. Nem mindig eredménytelen ez a reakció és még az is előfordulhat, hogy sikerrel meg lehet állítani a folyamatokat, de nagyobb a valószínűsége annak, hogy a folyamatos harcban és küzdelemben mi is felemésztődünk. Sőt, könnyen lehet, hogy végül mindketten vesztesen kerülünk majd ki a küzdelemből.

Nyúlcipő – „Szégyen a futás, de néha hasznos.” – Kilépünk a helyzetből és semmilyen módon nem vagyunk hajlandóak belemenni a konfliktusba, vagyis se visszavágni nem akarunk, se eltűrni a zaklatást. Nem rossz megoldás stresszkezelési szempontból, hiszen a fenti két esetben akár a folyamatos tűrés, vagy az állandó küzdelem során nagyon megterhelődhetünk. Ugyanakkor mégis lehet, hogy elveszítünk valamit, aminek nagy jelentősége lett volna a számunkra, kollégánkat, barátainkat, vagy egy jól fizető állást és karrier lehetőséget.

Nos akkor mit is tehetünk, ha fenti technikák nem mindig a legoptimálisabb megoldást hozzák?

Felvesszük a kesztyűt, de nem így. Konfrontálunk és nem hallgatunk. Visszajelzést adunk arról, hogy hol vannak a határaink. Képviseljük az érdekeinket, de ugyanakkor nem üldözőként lépünk fel, hanem igyekszünk helyreállítani a partneri viszonyt.

Hogyan is tehetjük ezt jól?
Ehhez legelőször saját magunkkal kell tisztában lennünk, azzal, hogy mik a mi gyenge pontjaink. Lehet, hogy hajlamosak vagyunk arra, hogy mindig újabb és újabb esélyt adjunk, vagy jellemző, hogy megsajnáljuk a támadó félt. Az is lehet, hogy annyira ki vagyunk éhezve a dicséretre, hogy igazából jól is esik a másik hízelkedése, nem vesszük észre, hogy itt igazából másról van szó. Ha ismerjük a gyenge pontjainkat, akkor egy ilyen helyzetben tudatosan figyelni tudunk ezekre és felkészülten tudunk reagálni. Ezenkívül jó azzal is tisztában lenni, hogy mi az amire adott esetben túlérzékenyen reagálunk, mi az a „nyomógomb”, amit, ha a másik fél eltalál, akkor garantáltan bevon minket a játszmájába. Például, ha megkérdőjelezik a szakmaiságunkat, vagy a tisztességünket, vagy gyengének, gyávának tűnünk mások előtt. Sok bajt elkerülhetünk azzal, ha tisztában vagyunk előbb önmagunkkal, és megtanuljuk késleltetni a szokásos reakcióinkat egy ilyen szituációban. A manipulátorok ugyanis előszeretettel tapintanak rá az érzékeny pontjainkra.

Ezentúl érdemes azt is megvizsgálni, hogy mi tart minket vissza attól, hogy szembenézzünk az üldözőinkkel. Félelem vagy valamilyen berögzött gondolkodásmód? Például a szégyentől való félelem nagyon erős visszatartó erő tud lenni ilyenkor. Az ehhez kapcsolódó negatív spirálból pedig elsősorban szemléletváltással lehet kikerülni, amiről egy előző cikkemben itt már írtam.

A manipulátorok esetében az a kérdés is felmerül, hogy vajon jól érzékeljük e a dolgokat. A helyzet az, hogy igaz a mondás, hogyha valami kicsi, sárga és hápog, vagyis kacsának látszik, akkor az bizony kacsa. Ha tehát látjuk és érzékeljük az előző cikkemben felsorolt jeleit a manipulációnak, ne győzzük meg magunkat újra és újra, hogy rosszul látunk és minden rendben.

Mégis akkor mit tegyünk pontosan, hogyan nézzünk szembe a báránybőrbe bújt farkasokkal?

Szólj, vagyis tedd egyértelművé, hogy Veled ezt nem lehet megtenni, ezt a határt nem lépheti át az illető. Fogalmazz ilyenkor teljesen nyíltan, nem kell körülírni, vagy árnyalni a mondandódat. Jelezd, hogy baj van, ez a helyzet számodra nem elfogadható. Fogalmazz ilyenkor egyértelműen, ne általánosíts, hanem a saját magad nevében beszélj! Ha nyilvánvalóan kifogásolható egy viselkedés, pld. gúnyolódás, rágalmazás történik, akkor teljesen világosan ki lehet ezt mondani, le lehet leplezni, nevén lehet nevezni a dolgokat. Ha ennél árnyaltabb a helyzet és nehezen megfogható, hogy mi történt, nyugodtan beszélhetsz arról, hogy úgy érzed, hogy a kollégád nem úgy bánik veled mint a többiekkel, nem tisztel annyira, nem kezel partnerként. Érdemes felkészülni alaposan, mindazokkal a példákkal, amik alátámasztják a mondandódat. Mindig érdemes arra törekedni, hogy egyértelműen nevesítsd azt a technikát, amit az illető alkalmaz. Ilyenkor egyébként sokszor meg is lepődnek, zavarba jönnek a manipulátorok. Mivel ezeknek az embereknek más a gondolkodásmódjuk, az asszertív kommunikációval nem biztos hogy minden esetben célba érsz. Ezért ezt is érdemes mérlegelni a közlésnél és akár még nyíltabban fogalmazni.

Sokan azért félnek visszajelzést adni, mert félnek a másik reakciójától, attól, hogy nem fognak tudni jól reagálni arra, amit mond. Nézzük most meg, hogy milyen reakciók fordulhatnak elő és mit tehetsz ilyenkor:

– Ha az illető terelni kezd, akkor nyugodtan kapcsolj „papagáj” üzemmódra, vagyis térj vissza újra és újra az eredeti mondandódhoz, ne menj bele felesleges vitatkozásba vagy más téma megtárgyalásába, „Most nem erről van szó, hanem…”

– Ha visszafelé sül el, amit mondtál és támadás ér, tedd egyértelművé, hogy semmi olyan nem történt, mint amire a másik utal. Ne hagyd ezt lezáratlanul, hangsúlyozottan cáfold meg, amit a másik állít, de nagyon figyelj, hogy ne menj bele magyarázkodásba. Ne engedd meg azt, hogy elbizonytalanítsanak, hiszen nem Te viselkedtél elfogadhatatlanul, hanem ő.

– Tagadás – ha az illető egyértelműen tagadja azt, amivel szembesítetted akkor ezt fogadd el, de jelezd neki, hogy Neked ez fontos és nem szeretnéd, hogy ez legközelebb újra előforduljon. Ha pedig újra megtörténik, ne hezitálj, hanem bátran jelezd, hogy újra problémád van a viselkedésével.

Visszakérdezés – Sokat segíthet, ha nem egyértelműen azonosítható támadás ér minket, ha rákérdezünk az elhangzottakra vagy történtekre. Pld. „ezt, hogy értetted, mit akartál ezzel mondani, mire gondoltál amikor azt mondtad, stb.?” Ezzel meg tudjuk állítani a folyamatot és jelzést is adunk arra vonatkozóan, hogy pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy mi zajlik.

Fontos, hogy ne várjunk a visszajelzéssel, hanem rögtön jelezzük, ha problémát észlelünk, például, „megint nem informáltál, pedig megegyeztünk, hogy szólsz nekem is”, vagy „nyomatékosan kértem, hogy ne menj el ma hamarabb, Te mégis elmentél, stb.”

Ha jelezted a másik félnek a problémádat, akkor ne feledkezz el a kéréseidet is egyértelműen megfogalmazni. Ugyanis nem elég ilyenkor csak azt jelezni, hogy a másik átlépte a határt, hanem azt is el kell mondani, hogy hol van pontosan ez a határ. Ilyenkor ugyanis abban az esetben, ha újabb határátlépés történik, erre mindig hivatkozhatsz. Bizonyos esetekben következményeket is kilátásba helyezhetsz, pld. „ha ez még egyszer előfordul a humánerőforrás osztályon fordulok stb.”

Help – Ne félj segítséget kérni, sőt tedd ezzel is nyílttá a konfliktust. Kérj tanácsot, keress szövetségeseket. A nyilvánosság ugyanis védelmet fog jelenteni a számodra. Nem tanácsos tehetetlenül nézni, ha lejáratnak bennünket. A szövetségeseink nagyon jó szolgálatot tehetnek nekünk ilyenkor, mert ők azok akik kiállhatnak mellettünk és támogathatnak minket a nehéz helyzetben. Ha a kollégáink többsége tisztában van a konfliktus lényegével, akkor a manipulátor vagy elnyomó tevékenységét is másképp fogják szemlélni, ezzel pedig erejét veszítheti az addig megszokott módszer.

Win-win helyzet – A domináns típusú kollégáknál tisztában kell lennünk azzal, hogy nagyon fontos számukra az, hogy győztesként kerüljenek ki minden helyzetből, ők azok, akik egyszerűen képtelenek veszíteni. Ilyenkor egy win-win helyzetre való törekvés, egy egészséges kompromisszum, amiben ők is nyertesnek érezhetik magukat, pozitív hatással lehet a helyzetre.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a nem konfrontálásnál, még a félig sikerült is jobb! Lehet, hogy azoknak, akik ehhez nem szoktak hozzá, ez nem megy rögtön, mégis bátran lépj ki ilyenkor. A hallgatás ugyanis konzerválja a status quo-t és az önértékelésedre is negatívan hat. Nem könnyű változtatni az addig megszokott viselkedésünkön, mégis kezdd el ezt valamilyen formában. A kezdeti kisebb sikerek pedig segíteni fognak abban, hogy bátrabb legyél majd a jövőben.

Fontosnak tartom a cikk végén megemlíteni azt is, hogy van olyan helyzet amiből egészen egyszerűen ki kell lépni. Ha ismerjük önmagunkat, akkor pontosan tudjuk, hogy mik azok az értékek amik számunkra fontosak és hol van az a határ ami még számunkra elfogadható. Ha a családunk, egészségünk komoly károkat szenved egy ilyen helyzetben és nem várható reális módon más megoldás akkor van olyan helyzet, amikor meg kell fontolni a kilépés lehetőségét is. Sőt van olyan szélsőséges eset is, amikor a jogi lépéseket is végig kell gondolni. Ne féljünk ilyenkor szólni a megfelelő személyeknek, a humán erőforrás osztálynak, vezetőnknek, vagy valamilyen érdek-képviseleti szervnek.

Nyilvánvalóan egy ilyen rövid cikk nem ad lehetőséget ennek a témának a teljes körű tárgyalására, és nem is ez volt a célom vele. Ha valakit még bővebben érdekel ez a téma, annak jó szívvel ajánlom a következő két könyvet: Robert D. Hare – Paul Babiak: Kígyók öltönyben, George Simon: Báránybőrben.

Ha nagyon megterhel egy ilyen helyzet és tartóssá válik a stressz az életedben, ne engedd ezt meg. Ha kell, fordulj bátran segítő szakemberhez, például szupervizorhoz. Egy szupervíziós folyamat során meg tudod erősíteni azokat a képességeidet, amik segítségével nagyobb önbizalommal és bátrabban nézhetsz szembe egy ilyen szituációval. Jobban megértheted azt is, hogy pontosan milyen tényezők játszottak szerepet ennek a helyzetnek a kialakulásában és megtanulhatod, hogy hogyan reagálhatsz tudatosabban egy ilyen szituációban. Ezentúl mások példája inspiratív is lesz a számodra, ami segíthet abban, hogy más stratégiával és szemlélettel közelebb kerülj a megoldáshoz is.

The post Báránybőrbe bújt farkasok – avagy mit tegyünk a manipulátorokkal és domináns kollégákkal a munkahelyünkön? – 2.rész appeared first on Pozsgai Anita.

Segítség, kígyót melengettem a keblemen – avagy mit tegyünk a manipulátorokkal és domináns kollégákkal a munkahelyünkön?

anpozsgai — Thu, 02 Nov 2017 22:35:44 +0000

Valószínűleg nincs olyan ember, aki akár a személyes életében, akár a munkahelyén ne találkozott volna már a manipuláció vagy dominancia különböző formáival. Mit tehetünk ez ellen, hogyan lehet kezelni az ilyen helyzeteket, segítenek-e a manapság népszerű megoldások, mint az asszertív kommunikáció vagy sem?

Zsuzsa évek óta dolgozott már pénzügyi vezetői pozícióban, amikor egy új főkönyvelőt vett fel, akit eredetileg az ügyvezető ajánlott. Az illető rendkívül képzett, határozott és jól kommunikáló személy volt, ezért Zsuzsa úgy érezte, hogy a lehető legjobban járt. Az új főkönyvelő csatlakozott az osztályhoz, új színt és lendületet hozott a csapatba, de egy idő után Zsuzsa kezdte kényelmetlenül érezni magát. Egyre több olyan kérdés volt, amivel a főkönyvelő közvetlenül fordult az ügyvezetőhöz vagy más osztályok vezetőihez és ezekben az esetekben rendszeresen kihagyta a kommunikációból Zsuzsát. Utólag ezt azzal magyarázta, hogy kímélni akarta őt és amúgy is jó kapcsolata van az ügyvezetővel. Zsuzsa bár jelezte, hogy ezt másképp szeretné, de elfogadta és megértette az említett szempontokat is. Egy idő után azonban az osztály addigi jó hangulata kezdett megváltozni, az emberek el kezdtek egyre gyanakvóbban nézni egymásra és Zsuzsára is. Néhány kolléganője elmesélte Zsuzsának, hogy az új főkönyvelő a kávézások és ebédszünetek alatt sokszor panaszkodik rá. Zsuzsa többször nekivágott annak, hogy tisztázza ezt a kérdést vele, de a főkönyvelő mindig kimagyarázta magát, mindig megvolt az érthető magyarázat arra, amit tett és Zsuzsa hiába próbálta újra és újra tisztázni a helyzetet…

Kezdjük először a manipulációval és azzal, hogy honnan lehet felismerni azt, hogy az áldozatai lettünk?

„Rosszul látod, nem is erről van szó” – Sokan, ahogy Zsuzsa is, érzik, hogy baj van és a problémás helyzeteket igyekeznek tisztázni a kollégáikkal, de ez mégsem sikerül. Azok, ugyanis, akik a manipulálációt szívesen használják érvényesülési technikaként a terelés nagymesterei, igyekeznek ilyenkor más témára terelni a problémás kérdést és a vita így nem a lényegről, hanem valami teljesen másról folyik, vagy akár „megnyugtatóan” le is zárul.

„Szép a szemed” – Az is előfordulhat, hogy az ilyen technikát alkalmazó kolléga a világ legkedvesebb emberének tűnik. Körbe dícsér Téged, de legfőképpen másokat. A hízelgés pedig még jól is eshet, „milyen szép a ruhád”, „hát igen, te ezt sokkal jobban csinálod másokhoz képest”. Ezzel a fajta kommunikációval pedig az illető már meg is szerezte mások bizalmát és szimpátiáját. Ezután pedig már sokkal könnyebben fordíthatja őket abba az irányba, ahova szeretné.

„Ártatlan” megjegyzések – Zsuzsa osztályán a légkört teljesen megmérgezte egy-egy jó helyen és időben elejtett akár még jószándékúnak is tekinthető megjegyzés. „Érdekes, hogy ilyen végzettséggel be lehet kerülni egy ilyen pozícióba…?”, „Na, és akkor ezt elmondtam az ügyvezetőnek és képzeljétek, nem is tudott róla”, vagy „Ti is azt tapasztaljátok, hogy nem szokta alaposan ellenőrizni munkátokat?”. A kis magocskák pedig előbb utóbb célba érnek és a vezető vagy a kipécézett kolléga sokat nem is tehet ellenük, hiszen nincs ott, amikor ezek az ártatlan megjegyzések elhangzanak, csak a hatását látja és tapasztalja.

Amikor visszafelé sül el a fegyver – Az ilyen típusú emberekkel azért is nehéz a kommunikáció, mert ha egy konkrét problémát felvetünk, kifogásolunk egy viselkedést, akkor nagyon gyakran visszájára sül el a fegyver. A manipulációt előszeretettel használó emberek gyakran ragadják ki egy-egy szavadat, vagy tettedet, amit aztán negatív fényben tüntetnek fel. Felvetsz egy problémát és a végén kiderül, hogy te vagy az, aki túlérzékeny, aki túl kemény hangvételű leveleket ír, vagy elmulasztott valamit. Hirtelen Te tűnsz fel negatív fényben és az eredeti témát már el is felejtettétek, ehelyett Neked kell magyarázkodnod. Előfordulhat az is, hogy indokolatlanul számon kérő hangot üt meg az illető velünk szemben és így helyezi magát felsőbb rendű pozícióba. Végül pedig mi magyarázkodunk, a helyett, hogy ezt ő tenné. „Tanár úr kérem, én készültem”.

„Habosítás” – A történetben szereplő főkönyvelő természetesen megszakad a munkába, míg Zsuzsa négykor hazamegy a gyermekeihez. Rafinált kommunikációval az illető eléri, hogy mindig minden kérdésben megkerülhetetlen legyen, a legfontosabb személy az osztályon, minden tudás birtokosa. A valóságban ez természetesen nem igaz, mégis ez a nimbusz előbb-utóbb körülveheti az ilyen típusú személyeket.

A fenti esetekben többé-kevésbé burkoltan, nem nyíltan, hanem a felszín alatt, szinte észrevehetetlenül történik minden. A manipuláció jeleit többnyire nehezen látjuk meg, de a hatását, a gyümölcseit egyértelműen tapasztaljuk. Ez nagyban megnehezíti ezeknek a helyzeteknek a kezelését, hiszen nehéz megfogalmazni a konkrét problémát az illető felé.

Nos, evezzünk most mélyebb vizekre és nézzük meg azt, amikor a kollégánk már dominálni akar, például a pozíciónkra tör, vagy minden konfliktushelyzetből győztesen akar kikerülni és ehhez nem válogat az eszközökben. A gyökere mind a manipulációnak, mind a dominanciának valahol ugyanaz, valaki az akaratát érvényesíteni akarja másokkal szemben és ezért fordul ezekhez az eszközökhöz.

Gúnyolódás – Ki ne tapasztalta volna már óvodás vagy iskolás korban a gúny pusztító erejét, azt amikor valakit kipécéznek és megaláznak bizonyos megjegyzésekkel mások előtt. A gúnyolódásnak pontosan az a célja, hogy megszüntesse a partneri viszonyt és segítségével az illető a másik fölé helyezze magát. Hatása megsemmisítő is lehet és a megalázás miatt könnyen elveszítheti a cselekvőképességét is az ember az adott helyzetben.

Rágalmazás – A manipulációs technikák alatt említett jóindulatú megjegyzésekből itt már hazugságok lesznek, de úgy hogy valamennyi igazságtartalom azért marad bennük. Ez az amitől hihetővé válik a történet mások előtt, de lényegét tekintve mégis hazugság. Ezek azok az esetek, amikor a kolléga mondvacsinált indokkal feljelent a humánerőforrás osztályon, vagy lejárató kampányt folytat és folyamatosan szidalmazza a másikat, most már teljesen nyíltan. Sokszor pont azzal vádolják meg a másikat, amit ők csinálnak rosszul. Művészei annak, hogy eltalálják a másik legérzékenyebb pontját. Bizony nagyon nehéz ilyenkor bebizonyítani azt, hogy mégsem azok a sötét személyek vagyunk, amit terjesztenek rólunk.

Fenyegetés, megfélemlítés – Van, aki erővel él (vagy inkább visszaél) ilyen helyzetben. Olyan következményt helyez kilátásba a főnököd, kollégád, ügyfeled, amitől félsz. Az is lehet, hogy ezt nem mondja ki nyíltan csak érezteti, ott lebeg a levegőben, hogy elveszítheted az állásodat, a megbízásodat stb. Valószínű, hogy meg is van a hatalma az illetőnek arra, hogy ezt megtegye. Te pedig bénultan állsz a félelem miatt, és inkább megteszed azt, amit az illető akar, csak ez az érzés elmúljon.

Amikor a finom manipuláció zajlik, lehet, hogy csak utólag ébredünk rá, hogy mi történik velünk. A gúny, rágalmazás és fenyegetés viszont egyértelműen hatással van ránk, ha nem kezeljük, többnyire megjelennek a stressztünetek, álmatlanság, fáradság, és a különböző szorongásos tünetek is. Az se mindegy ilyenkor, hogy hogyan megyünk bele a küzdelembe, előfordulhat ugyanis, hogy olyan sziszifuszi erőfeszítést követel ez tőlünk, ami akár kiégéshez is vezethet.

A folytatásban arról fogok beszélni, hogy mit lehet tenni ilyen esetben, hogyan lehet jól kezelni az ilyen helyzeteket, van-e optimális megoldás? Honlapom kezdő oldalán további cikkeket is olvashattok tőlem.

The post Segítség, kígyót melengettem a keblemen – avagy mit tegyünk a manipulátorokkal és domináns kollégákkal a munkahelyünkön? appeared first on Pozsgai Anita.